Hamvas Béla út 11.

Miről szól?

A Hamvas Béla út 11. egy meditatív, avantgárd alkotás, amely két nagy magyar látnok munkássága előtt tiszteleg: a film Tarr Béla rendező öröksége és Hamvas Béla filozófus szellemisége előtt tiszteleg. A történet egy szocialista lakótelepen játszódik, ahol a lakosság ötöde egyen-betonpanelek között él; a film egy meg nem nevezett főhős intim portréját rajzolja meg, aki az elszigeteltség közepette is megőrzi emberi méltóságát. Mindennapi rituáléi – a zacskós leves gondos elkészítése, az edénymosogatás vagy az ágyban olvasás – olyan tartással végzett cselekvések, amelyek pajzsként védik a lelki leépüléstől. A férfi sztoikus nyugalommal navigál az épület hanyatlása közepette, a papírvékony falaktól a nyikorgó liftig. Naplementekor az erkélyéről a betonrengetegen túl a Citadella felé tekint. Az utolsó képkocka az éjszakai lakótelepet örökíti meg, mint az izzó ablakok hatalmas rácsát, ahová a lakók visszatérnek saját betonkalitkáikba; ez a nyers valóságában is szürreális kép, ahol a látvány és a csend találkozása az egzisztencia metafizikai mélységeit idézi meg.

Magyarra fordított forrásszöveg. Az eredeti adatforrás a lap alján található.